Mit tehet a munkáltató járványügyi veszélyhelyzetben?
Hogyan őrizzük meg a munkavállalóinkat és a munkahelyüket?
A korona-vírus miatt kialakult járványügyi helyzetben érdemes végig gondolni, milyen lehetőségek vannak a munkáltató kezében munkajogi szempontból, hogy megőrizzék a munkavállalók a munkahelyüket. Hangsúlyozandó, hogy a jelenlegi érvényben lévő jogszabályok alapján.
Mi a munkáltató kötelezettsége, hogy megóvja a munkavállalók egészségét?
A szabadságot a munkáltató minden további nélkül kiadhatja a munkavállalónak. A munkavállaló az éves szabadságából 7 nappal rendelkezik.
Amennyiben lehetséges a munkáltató elrendelhet otthoni munkát (home office) számítástechnikai berendezések segítségével.
Módosíthatja, bevezetheti a munkaidő-keretet (legfeljebb 4 havi, esetenkét 6), a munkaidő átcsoportosításához későbbi hetekre, hónapokra. Hátránya: korlátozottak a lehetőségek, nem minden munkáltató tudja felhasználni a későbbre átcsoportosított munkaidőt.
A munkavállaló kérhet fizetés nélküli szabadságot.
Külföldről hazatérő munkavállalót el lehet tiltani a munkavégzéstől, de a munkavállalót ez idő alatt alapbér illeti meg.
Évenként 44 munkanapot a munkáltató más munkahelyen, munkakörben is foglalkoztathatja a munkavállalót, de alapbért fizetni kell akkor is.
Ha a munkavállaló járványügyi zárlat miatt nem tudja felvenni a munkát keresőképtelenség jogcímén mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól (Mt. 55. § (1) bek.), a munkavállalónak táppénz jár.
A munkáltató ugyan orvosi vizsgálatot nem tehet kötelezővé, de soron kívüli egészségügyi alkalmassági vizsgálatra elküldheti a munkavállalót.
Amennyiben a munkavállaló keresőképes, de a munkáltató prevenció céljából nem foglalkoztatja a munkavállalót, vagy nem tud munkát biztosítani számára, a munkavállalónak alapbér jár állásidőre.
Orvosi vizsgálat igazolhatja a munkavállaló betegségét, közegészségügyi elkülönítését, járványügyi zárlatát. Ekkor keresőképtelen állományba veszik, és az első naptól táppénz jár. A munkavállaló köteles tájékoztatni a munkáltatót. (Mt. 6. § (2); (4))